léc

See also: lec

Hungarian

Etymology

Probably borrowed from German. Ultimately from Italian liccia or lizza.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈleːt͡s]
  • Hyphenation: léc
  • Rhymes: -eːt͡s

Noun

léc (plural lécek)

  1. (carpentry) lath, batten, slat (a thin strip of wood)
    Synonyms: palló, palánk, deszka
  2. (sports) bar (a horizontal pole that must be crossed in high jump and pole vault)
    Synonym: magasugró léc
  3. (figuratively) bar (as a symbol of a standard for a certain achievement)
    Synonyms: szint, követelmény

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative léc lécek
accusative lécet léceket
dative lécnek léceknek
instrumental léccel lécekkel
causal-final lécért lécekért
translative léccé lécekké
terminative lécig lécekig
essive-formal lécként lécekként
essive-modal — —
inessive lécben lécekben
superessive lécen léceken
adessive lécnél léceknél
illative lécbe lécekbe
sublative lécre lécekre
allative léchez lécekhez
elative lécből lécekből
delative lécről lécekről
ablative léctől lécektől
non-attributive
possessive - singular		 lécé léceké
non-attributive
possessive - plural		 lécéi lécekéi
Possessive forms of léc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lécem léceim
2nd person sing. léced léceid
3rd person sing. léce lécei
1st person plural lécünk léceink
2nd person plural lécetek léceitek
3rd person plural lécük léceik

In certain dialects:

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative léc lecek
accusative lecet leceket
dative lécnek leceknek
instrumental léccel lecekkel
causal-final lécért lecekért
translative léccé lecekké
terminative lécig lecekig
essive-formal lécként lecekként
essive-modal — —
inessive lécben lecekben
superessive lécen leceken
adessive lécnél leceknél
illative lécbe lecekbe
sublative lécre lecekre
allative léchez lecekhez
elative lécből lecekből
delative lécről lecekről
ablative léctől lecektől
non-attributive
possessive - singular		 lécé leceké
non-attributive
possessive - plural		 lécéi lecekéi
Possessive forms of léc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lecem leceim
2nd person sing. leced leceid
3rd person sing. lece lecei
1st person plural lecünk leceink
2nd person plural lecetek leceitek
3rd person plural lecük leceik

Derived terms
  • lécecske
  • lécel → lelécel
  • léces
  • lécez → lécezet
Compound words with this term at the beginning
  • lécajtó
  • lécdarab
  • lécfal
  • léckeret
  • léckerítés
  • lécköz
  • lécrács
  • lécrekesz
Compound words with this term at the end
  • borítóléc
  • falazóléc
  • fejléc
  • fogasléc
  • futóléc
  • homlokléc
  • kerítésléc
  • lábléc
  • logarléc
  • merevítőléc
  • mérőléc
  • mértékléc
  • olvasóléc
  • redőnyléc
  • síléc
  • számolóléc
  • szegélyléc
  • szegőléc
  • szintezőléc
  • tojásléc
  • ugróléc
  • ütközőléc
  • záróléc
  • zsaluzóléc
Expressions
  • leveri a lécet
  • megugorja a lécet
  • rezeg a léc

See also

References
  1. léc in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • léc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.