köztársaság

Hungarian

Etymology

köz (“community, the public”) +‎ társaság (“society”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøstaːrʃɒʃaːɡ]
  • Hyphenation: köz‧tár‧sa‧ság
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

köztársaság (plural köztársaságok)

  1. republic

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative köztársaság köztársaságok
accusative köztársaságot köztársaságokat
dative köztársaságnak köztársaságoknak
instrumental köztársasággal köztársaságokkal
causal-final köztársaságért köztársaságokért
translative köztársasággá köztársaságokká
terminative köztársaságig köztársaságokig
essive-formal köztársaságként köztársaságokként
essive-modal — —
inessive köztársaságban köztársaságokban
superessive köztársaságon köztársaságokon
adessive köztársaságnál köztársaságoknál
illative köztársaságba köztársaságokba
sublative köztársaságra köztársaságokra
allative köztársasághoz köztársaságokhoz
elative köztársaságból köztársaságokból
delative köztársaságról köztársaságokról
ablative köztársaságtól köztársaságoktól
non-attributive
possessive - singular		 köztársaságé köztársaságoké
non-attributive
possessive - plural		 köztársaságéi köztársaságokéi
Possessive forms of köztársaság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. köztársaságom köztársaságaim
2nd person sing. köztársaságod köztársaságaid
3rd person sing. köztársasága köztársaságai
1st person plural köztársaságunk köztársaságaink
2nd person plural köztársaságotok köztársaságaitok
3rd person plural köztársaságuk köztársaságaik

Derived terms
Compound words
Proper nouns

Further reading
  • köztársaság in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.