zöngétlen
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈzøŋɡeːtlɛn]
- Hyphenation: zön‧gét‧len
Adjective
zöngétlen (comparative zöngétlenebb, superlative legzöngétlenebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | zöngétlen | zöngétlenek |
| accusative | zöngétlent | zöngétleneket |
| dative | zöngétlennek | zöngétleneknek |
| instrumental | zöngétlennel | zöngétlenekkel |
| causal-final | zöngétlenért | zöngétlenekért |
| translative | zöngétlenné | zöngétlenekké |
| terminative | zöngétlenig | zöngétlenekig |
| essive-formal | zöngétlenként | zöngétlenekként |
| essive-modal | zöngétlenül | — |
| inessive | zöngétlenben | zöngétlenekben |
| superessive | zöngétlenen | zöngétleneken |
| adessive | zöngétlennél | zöngétleneknél |
| illative | zöngétlenbe | zöngétlenekbe |
| sublative | zöngétlenre | zöngétlenekre |
| allative | zöngétlenhez | zöngétlenekhez |
| elative | zöngétlenből | zöngétlenekből |
| delative | zöngétlenről | zöngétlenekről |
| ablative | zöngétlentől | zöngétlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
zöngétlené | zöngétleneké |
| non-attributive possessive - plural |
zöngétlenéi | zöngétlenekéi |
Derived terms
Further reading
- zöngétlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.