típus

See also: tipus

Hungarian

Etymology

From Latin typus, from Ancient Greek τύπος (túpos, “mark, impression, type”), from τύπτω (túptō, “I strike, beat”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtiːpuʃ]
  • Hyphenation: tí‧pus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

típus (plural típusok)

  1. type

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative típus típusok
accusative típust típusokat
dative típusnak típusoknak
instrumental típussal típusokkal
causal-final típusért típusokért
translative típussá típusokká
terminative típusig típusokig
essive-formal típusként típusokként
essive-modal — —
inessive típusban típusokban
superessive típuson típusokon
adessive típusnál típusoknál
illative típusba típusokba
sublative típusra típusokra
allative típushoz típusokhoz
elative típusból típusokból
delative típusról típusokról
ablative típustól típusoktól
non-attributive
possessive - singular		 típusé típusoké
non-attributive
possessive - plural		 típuséi típusokéi
Possessive forms of típus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. típusom típusaim
2nd person sing. típusod típusaid
3rd person sing. típusa típusai
1st person plural típusunk típusaink
2nd person plural típusotok típusaitok
3rd person plural típusuk típusaik

Derived terms
Compound words

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • típus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.