szolgalelkű

Hungarian

Etymology

szolga (“servant”) +‎ lelkű, from lélek (“soul”) +‎ -ű (adjective-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsolɡɒlɛlkyː]
  • Hyphenation: szol‧ga‧lel‧kű
  • Rhymes: -kyː

Adjective

szolgalelkű (not generally comparable, comparative szolgalelkűbb, superlative legszolgalelkűbb)

  1. servile, obsequious
    Synonym: alázatos

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szolgalelkű szolgalelkűek
accusative szolgalelkűt szolgalelkűeket
dative szolgalelkűnek szolgalelkűeknek
instrumental szolgalelkűvel szolgalelkűekkel
causal-final szolgalelkűért szolgalelkűekért
translative szolgalelkűvé szolgalelkűekké
terminative szolgalelkűig szolgalelkűekig
essive-formal szolgalelkűként szolgalelkűekként
essive-modal — —
inessive szolgalelkűben szolgalelkűekben
superessive szolgalelkűn szolgalelkűeken
adessive szolgalelkűnél szolgalelkűeknél
illative szolgalelkűbe szolgalelkűekbe
sublative szolgalelkűre szolgalelkűekre
allative szolgalelkűhöz szolgalelkűekhez
elative szolgalelkűből szolgalelkűekből
delative szolgalelkűről szolgalelkűekről
ablative szolgalelkűtől szolgalelkűektől
non-attributive
possessive - singular		 szolgalelkűé szolgalelkűeké
non-attributive
possessive - plural		 szolgalelkűéi szolgalelkűekéi

Derived terms
  • szolgalelkűen
  • szolgalelkűség

Further reading
  • szolgalelkű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.