szó végi

See also: szóvégi

Hungarian

Etymology

szó vége (“end of a word”) +‎ -i (adjective-forming suffix, with the -e dropped)[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsoːveːɡi]
  • Hyphenation: szó vé‧gi
  • Rhymes: -ɡi

Adjective

szó végi (not comparable)

  1. (linguistics) (word-)final (of or relating to the last letter[s] of a word)
    a szó végi mássalhangzó ― the final consonant (of the word)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szó végi szóvégiek
accusative szóvégit szóvégieket
dative szóvéginek szóvégieknek
instrumental szóvégivel szóvégiekkel
causal-final szóvégiért szóvégiekért
translative szóvégivé szóvégiekké
terminative szóvégiig szóvégiekig
essive-formal szóvégiként szóvégiekként
essive-modal — —
inessive szóvégiben szóvégiekben
superessive szóvégin szóvégieken
adessive szóvéginél szóvégieknél
illative szóvégibe szóvégiekbe
sublative szóvégire szóvégiekre
allative szóvégihez szóvégiekhez
elative szóvégiből szóvégiekből
delative szóvégiről szóvégiekről
ablative szóvégitől szóvégiektől
non-attributive
possessive - singular		 szóvégié szóvégieké
non-attributive
possessive - plural		 szóvégiéi szóvégiekéi

References
  1. Laczkó, Krisztina with Attila Mártonfi (2006) Helyesírás [Orthography], Budapest: Osiris Kiadó, →ISBN
  2. Laczkó, Krisztina and Attila Mártonfi. Helyesírási szótár (’Dictionary of Orthography’). OSIRIS Diákszótár (’Student Dictionary’). Budapest: Osiris Kiadó, 2008. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.