sürgős

Hungarian

Etymology

First attested in 1832. sürgő +‎ -s (adjective-forming suffix), from sürög (“to bustle, be on the go”) +‎ -ő (present participle suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries, as a replacement for sürgetős.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃyrɡøːʃ]
  • Hyphenation: sür‧gős
  • Rhymes: -øːʃ

Adjective

sürgős (comparative sürgősebb, superlative legsürgősebb)

  1. urgent (requiring immediate attention)

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative sürgős sürgősek
accusative sürgőset sürgőseket
dative sürgősnek sürgőseknek
instrumental sürgőssel sürgősekkel
causal-final sürgősért sürgősekért
translative sürgőssé sürgősekké
terminative sürgősig sürgősekig
essive-formal sürgősként sürgősekként
essive-modal — —
inessive sürgősben sürgősekben
superessive sürgősön sürgőseken
adessive sürgősnél sürgőseknél
illative sürgősbe sürgősekbe
sublative sürgősre sürgősekre
allative sürgőshöz sürgősekhez
elative sürgősből sürgősekből
delative sürgősről sürgősekről
ablative sürgőstől sürgősektől
non-attributive
possessive - singular		 sürgősé sürgőseké
non-attributive
possessive - plural		 sürgőséi sürgősekéi

Derived terms

References
  1. sürgős in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • sürgős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.