rendhagyó

Hungarian

Etymology

rend (“order”) +‎ hagyó (“leaving”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛnthɒɟoː]
  • Hyphenation: rend‧ha‧gyó
  • Rhymes: -ɟoː

Adjective

rendhagyó (not generally comparable, comparative rendhagyóbb, superlative legrendhagyóbb)

  1. nonstandard, offbeat, uncustomary (not conforming to rules or expectations)
  2. (grammar) irregular
    rendhagyó ige ― irregular verb

Declension
Inflection of rendhagyó
singular plural
nominative rendhagyó rendhagyók
rendhagyóak
accusative rendhagyót rendhagyókat
rendhagyóakat
dative rendhagyónak rendhagyóknak
rendhagyóaknak
instrumental rendhagyóval rendhagyókkal
rendhagyóakkal
causal-final rendhagyóért rendhagyókért
rendhagyóakért
translative rendhagyóvá rendhagyókká
rendhagyóakká
terminative rendhagyóig rendhagyókig
rendhagyóakig
essive-formal rendhagyóként rendhagyókként
rendhagyóakként
essive-modal — —
inessive rendhagyóban rendhagyókban
rendhagyóakban
superessive rendhagyón rendhagyókon
rendhagyóakon
adessive rendhagyónál rendhagyóknál
rendhagyóaknál
illative rendhagyóba rendhagyókba
rendhagyóakba
sublative rendhagyóra rendhagyókra
rendhagyóakra
allative rendhagyóhoz rendhagyókhoz
rendhagyóakhoz
elative rendhagyóból rendhagyókból
rendhagyóakból
delative rendhagyóról rendhagyókról
rendhagyóakról
ablative rendhagyótól rendhagyóktól
rendhagyóaktól
non-attributive
possessive - singular		 rendhagyóé rendhagyóké
rendhagyóaké
non-attributive
possessive - plural		 rendhagyóéi rendhagyókéi
rendhagyóakéi

Derived terms

Further reading
  • rendhagyó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.