relatív

See also: relativ

Hungarian

Etymology

From German relativ, from French relatif, from Late Latin relativus.[1] With -ív ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛlɒtiːv]
  • Hyphenation: re‧la‧tív
  • Rhymes: -iːv

Adjective

relatív (comparative relatívabb, superlative legrelatívabb)

  1. relative (not absolute; connected to or depending on something else)
    Synonym: viszonylagos

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative relatív relatívak
accusative relatívat relatívakat
dative relatívnak relatívaknak
instrumental relatívval relatívakkal
causal-final relatívért relatívakért
translative relatívvá relatívakká
terminative relatívig relatívakig
essive-formal relatívként relatívakként
essive-modal — —
inessive relatívban relatívakban
superessive relatívon relatívakon
adessive relatívnál relatívaknál
illative relatívba relatívakba
sublative relatívra relatívakra
allative relatívhoz relatívakhoz
elative relatívból relatívakból
delative relatívról relatívakról
ablative relatívtól relatívaktól
non-attributive
possessive - singular		 relatívé relatívaké
non-attributive
possessive - plural		 relatívéi relatívakéi

Derived terms
Expressions

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • relatív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.