orsócsont
Hungarian
orsócsont (shown in red)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈorʃoːt͡ʃont]
- Hyphenation: or‧só‧csont
Noun
orsócsont (plural orsócsontok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | orsócsont | orsócsontok |
| accusative | orsócsontot | orsócsontokat |
| dative | orsócsontnak | orsócsontoknak |
| instrumental | orsócsonttal | orsócsontokkal |
| causal-final | orsócsontért | orsócsontokért |
| translative | orsócsonttá | orsócsontokká |
| terminative | orsócsontig | orsócsontokig |
| essive-formal | orsócsontként | orsócsontokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | orsócsontban | orsócsontokban |
| superessive | orsócsonton | orsócsontokon |
| adessive | orsócsontnál | orsócsontoknál |
| illative | orsócsontba | orsócsontokba |
| sublative | orsócsontra | orsócsontokra |
| allative | orsócsonthoz | orsócsontokhoz |
| elative | orsócsontból | orsócsontokból |
| delative | orsócsontról | orsócsontokról |
| ablative | orsócsonttól | orsócsontoktól |
| non-attributive possessive - singular |
orsócsonté | orsócsontoké |
| non-attributive possessive - plural |
orsócsontéi | orsócsontokéi |
| Possessive forms of orsócsont | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | orsócsontom | orsócsontjaim |
| 2nd person sing. | orsócsontod | orsócsontjaid |
| 3rd person sing. | orsócsontja | orsócsontjai |
| 1st person plural | orsócsontunk | orsócsontjaink |
| 2nd person plural | orsócsontotok | orsócsontjaitok |
| 3rd person plural | orsócsontjuk | orsócsontjaik |
Further reading
- orsócsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.