nyomkövetés

Hungarian

nyom (“trace, track, trail”) +‎ követés (“following”)

nyomkövetés (plural nyomkövetések)

trace, tracing (the act of tracing, the process of finding something that is lost by studying evidence)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	nyomkövetés	nyomkövetések
accusative	nyomkövetést	nyomkövetéseket
dative	nyomkövetésnek	nyomkövetéseknek
instrumental	nyomkövetéssel	nyomkövetésekkel
causal-final	nyomkövetésért	nyomkövetésekért
translative	nyomkövetéssé	nyomkövetésekké
terminative	nyomkövetésig	nyomkövetésekig
essive-formal	nyomkövetésként	nyomkövetésekként
essive-modal	—	—
inessive	nyomkövetésben	nyomkövetésekben
superessive	nyomkövetésen	nyomkövetéseken
adessive	nyomkövetésnél	nyomkövetéseknél
illative	nyomkövetésbe	nyomkövetésekbe
sublative	nyomkövetésre	nyomkövetésekre
allative	nyomkövetéshez	nyomkövetésekhez
elative	nyomkövetésből	nyomkövetésekből
delative	nyomkövetésről	nyomkövetésekről
ablative	nyomkövetéstől	nyomkövetésektől
non-attributive possessive - singular	nyomkövetésé	nyomkövetéseké
non-attributive possessive - plural	nyomkövetéséi	nyomkövetésekéi

Possessive forms of nyomkövetés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyomkövetésem	nyomkövetéseim
2nd person sing.	nyomkövetésed	nyomkövetéseid
3rd person sing.	nyomkövetése	nyomkövetései
1st person plural	nyomkövetésünk	nyomkövetéseink
2nd person plural	nyomkövetésetek	nyomkövetéseitek
3rd person plural	nyomkövetésük	nyomkövetéseik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.