mondatrész

Hungarian

Etymology

mondat +‎ rész

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmondɒtreːs]
  • Hyphenation: mon‧dat‧rész

Noun

mondatrész (plural mondatrészek)

  1. (grammar) clause element (predicate, subject, object, adverbial, or attribute)
    Coordinate term: (part of speech, like verb, noun, adverb, adjective etc.) szófaj

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mondatrész mondatrészek
accusative mondatrészt mondatrészeket
dative mondatrésznek mondatrészeknek
instrumental mondatrésszel mondatrészekkel
causal-final mondatrészért mondatrészekért
translative mondatrésszé mondatrészekké
terminative mondatrészig mondatrészekig
essive-formal mondatrészként mondatrészekként
essive-modal mondatrészül —
inessive mondatrészben mondatrészekben
superessive mondatrészen mondatrészeken
adessive mondatrésznél mondatrészeknél
illative mondatrészbe mondatrészekbe
sublative mondatrészre mondatrészekre
allative mondatrészhez mondatrészekhez
elative mondatrészből mondatrészekből
delative mondatrészről mondatrészekről
ablative mondatrésztől mondatrészektől
non-attributive
possessive - singular		 mondatrészé mondatrészeké
non-attributive
possessive - plural		 mondatrészéi mondatrészekéi
Possessive forms of mondatrész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mondatrészem mondatrészeim
2nd person sing. mondatrészed mondatrészeid
3rd person sing. mondatrésze mondatrészei
1st person plural mondatrészünk mondatrészeink
2nd person plural mondatrészetek mondatrészeitek
3rd person plural mondatrészük mondatrészeik

See also

Further reading
  • mondatrész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.