koncentrátum

Hungarian

Etymology

From New Latin concentrātum (“concentrate”).[1] With -átum ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkont͡sɛntraːtum]
  • Hyphenation: kon‧cent‧rá‧tum
  • Rhymes: -um

Noun

koncentrátum (plural koncentrátumok)

  1. (chemistry) concentrate

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative koncentrátum koncentrátumok
accusative koncentrátumot koncentrátumokat
dative koncentrátumnak koncentrátumoknak
instrumental koncentrátummal koncentrátumokkal
causal-final koncentrátumért koncentrátumokért
translative koncentrátummá koncentrátumokká
terminative koncentrátumig koncentrátumokig
essive-formal koncentrátumként koncentrátumokként
essive-modal — —
inessive koncentrátumban koncentrátumokban
superessive koncentrátumon koncentrátumokon
adessive koncentrátumnál koncentrátumoknál
illative koncentrátumba koncentrátumokba
sublative koncentrátumra koncentrátumokra
allative koncentrátumhoz koncentrátumokhoz
elative koncentrátumból koncentrátumokból
delative koncentrátumról koncentrátumokról
ablative koncentrátumtól koncentrátumoktól
non-attributive
possessive - singular		 koncentrátumé koncentrátumoké
non-attributive
possessive - plural		 koncentrátuméi koncentrátumokéi
Possessive forms of koncentrátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. koncentrátumom koncentrátumaim
2nd person sing. koncentrátumod koncentrátumaid
3rd person sing. koncentrátuma koncentrátumai
1st person plural koncentrátumunk koncentrátumaink
2nd person plural koncentrátumotok koncentrátumaitok
3rd person plural koncentrátumuk koncentrátumaik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.