jobbágy

Hungarian

Etymology

From jobb (“better”, comparative degree of jó) +‎ -gy (diminutive suffix). Its original meaning was "a person belonging to the most distinguished members of a social class".[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈjobːaːɟ]
Hyphenation: job‧bágy
Rhymes: -aːɟ

Noun

jobbágy (plural jobbágyok)

(historical) serf, villein

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	jobbágy	jobbágyok
accusative	jobbágyot	jobbágyokat
dative	jobbágynak	jobbágyoknak
instrumental	jobbággyal	jobbágyokkal
causal-final	jobbágyért	jobbágyokért
translative	jobbággyá	jobbágyokká
terminative	jobbágyig	jobbágyokig
essive-formal	jobbágyként	jobbágyokként
essive-modal	—	—
inessive	jobbágyban	jobbágyokban
superessive	jobbágyon	jobbágyokon
adessive	jobbágynál	jobbágyoknál
illative	jobbágyba	jobbágyokba
sublative	jobbágyra	jobbágyokra
allative	jobbágyhoz	jobbágyokhoz
elative	jobbágyból	jobbágyokból
delative	jobbágyról	jobbágyokról
ablative	jobbágytól	jobbágyoktól
non-attributive possessive - singular	jobbágyé	jobbágyoké
non-attributive possessive - plural	jobbágyéi	jobbágyokéi

Possessive forms of jobbágy
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jobbágyom	jobbágyaim
2nd person sing.	jobbágyod	jobbágyaid
3rd person sing.	jobbágya	jobbágyai
1st person plural	jobbágyunk	jobbágyaink
2nd person plural	jobbágyotok	jobbágyaitok
3rd person plural	jobbágyuk	jobbágyaik

Derived terms

jobbágyi
jobbágyság

Compound words

jobbágyfelkelés
jobbágyfelszabadítás
jobbágyrendszer
jobbágysors
jobbágytársadalom

Descendants

→ Medieval Latin: iobāgiō
→ Romanian: iobag

References

jobbágy in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)