illő

See also: illo, illó, and -illo

Hungarian

Etymology

illik +‎ -ő

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈilːøː]
  • Hyphenation: il‧lő
  • Rhymes: -løː

Participle

illő

  1. present participle of illik

Adjective

illő (comparative illőbb, superlative legillőbb)

  1. becoming, seemly, appropriate, proper, correct, fitting

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative illő illőek
accusative illőt illőeket
dative illőnek illőeknek
instrumental illővel illőekkel
causal-final illőért illőekért
translative illővé illőekké
terminative illőig illőekig
essive-formal illőként illőekként
essive-modal — —
inessive illőben illőekben
superessive illőn illőeken
adessive illőnél illőeknél
illative illőbe illőekbe
sublative illőre illőekre
allative illőhöz illőekhez
elative illőből illőekből
delative illőről illőekről
ablative illőtől illőektől
non-attributive
possessive - singular		 illőé illőeké
non-attributive
possessive - plural		 illőéi illőekéi

Further reading
  • illő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.