hivatalos

Hungarian

Etymology

hivatal +‎ -os (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhivɒtɒloʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: hi‧va‧ta‧los
  • Rhymes: -oʃ

Adjective

hivatalos (comparative hivatalosabb, superlative leghivatalosabb)

  1. official (authorized by a proper authority)
  2. formal, businesslike
    A levél rövid és hivatalos volt. ― The letter was brief and businesslike.
  3. invited (to something: -ra/-re)
    Én is hivatalos vagyok az esküvőre. ― I am also invited to the wedding.

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative hivatalos hivatalosak
accusative hivatalosat hivatalosakat
dative hivatalosnak hivatalosaknak
instrumental hivatalossal hivatalosakkal
causal-final hivatalosért hivatalosakért
translative hivatalossá hivatalosakká
terminative hivatalosig hivatalosakig
essive-formal hivatalosként hivatalosakként
essive-modal — —
inessive hivatalosban hivatalosakban
superessive hivataloson hivatalosakon
adessive hivatalosnál hivatalosaknál
illative hivatalosba hivatalosakba
sublative hivatalosra hivatalosakra
allative hivataloshoz hivatalosakhoz
elative hivatalosból hivatalosakból
delative hivatalosról hivatalosakról
ablative hivatalostól hivatalosaktól
non-attributive
possessive - singular		 hivatalosé hivatalosaké
non-attributive
possessive - plural		 hivataloséi hivatalosakéi

Derived terms
Compound words

Further reading
  • hivatalos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.