háromjegyű

Hungarian

Etymology

három (“three”) +‎ jegyű (“of digit/character”), from jegy (“digit/character”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhaːromjɛɟyː]
  • Hyphenation: há‧rom‧je‧gyű
  • Rhymes: -ɟyː

Adjective

háromjegyű (not comparable)

  1. three-digit, triple-digit
    háromjegyű szám ― a three-digit number/figure
  2. three-character, three-letter (e.g. a trigraph consisting of three individual letters)
    A magyar ábécében egy háromjegyű betű van. ― The Hungarian alphabet has one trigraph. (literally, “one three-character letter”)

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative háromjegyű háromjegyűek
accusative háromjegyűt háromjegyűeket
dative háromjegyűnek háromjegyűeknek
instrumental háromjegyűvel háromjegyűekkel
causal-final háromjegyűért háromjegyűekért
translative háromjegyűvé háromjegyűekké
terminative háromjegyűig háromjegyűekig
essive-formal háromjegyűként háromjegyűekként
essive-modal — —
inessive háromjegyűben háromjegyűekben
superessive háromjegyűn háromjegyűeken
adessive háromjegyűnél háromjegyűeknél
illative háromjegyűbe háromjegyűekbe
sublative háromjegyűre háromjegyűekre
allative háromjegyűhöz háromjegyűekhez
elative háromjegyűből háromjegyűekből
delative háromjegyűről háromjegyűekről
ablative háromjegyűtől háromjegyűektől
non-attributive
possessive - singular		 háromjegyűé háromjegyűeké
non-attributive
possessive - plural		 háromjegyűéi háromjegyűekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.