gőgös
Hungarian
Etymology
From the gőg variant of gég, an older version of gége (“larynx”) + -ös (“adjective-forming suffix”). The derivation may refer to the fact that a haughty person generally walks with the head lifted up, which makes the larynx more visible.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡøːɡøʃ]
- Hyphenation: gő‧gös
- Rhymes: -øʃ
Adjective
gőgös (comparative gőgösebb, superlative leggőgösebb)
- haughty, self-important, supercilious
- Synonym: dölyfös
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | gőgös | gőgösek |
| accusative | gőgöset | gőgöseket |
| dative | gőgösnek | gőgöseknek |
| instrumental | gőgössel | gőgösekkel |
| causal-final | gőgösért | gőgösekért |
| translative | gőgössé | gőgösekké |
| terminative | gőgösig | gőgösekig |
| essive-formal | gőgösként | gőgösekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gőgösben | gőgösekben |
| superessive | gőgösön | gőgöseken |
| adessive | gőgösnél | gőgöseknél |
| illative | gőgösbe | gőgösekbe |
| sublative | gőgösre | gőgösekre |
| allative | gőgöshöz | gőgösekhez |
| elative | gőgösből | gőgösekből |
| delative | gőgösről | gőgösekről |
| ablative | gőgöstől | gőgösektől |
| non-attributive possessive - singular |
gőgösé | gőgöseké |
| non-attributive possessive - plural |
gőgöséi | gőgösekéi |
Derived terms
- gőg
- gőgösség
References
- gőgös in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- gőgös in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.