eseménytelen

Hungarian

Etymology

esemény (“event”) +‎ -telen (“-less, without”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛʃɛmeːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: ese‧mény‧te‧len

Adjective

eseménytelen (comparative eseménytelenebb, superlative legeseménytelenebb)

  1. uneventful
    Antonym: eseménydús

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eseménytelen eseménytelenek
accusative eseménytelent eseményteleneket
dative eseménytelennek eseményteleneknek
instrumental eseménytelennel eseménytelenekkel
causal-final eseménytelenért eseménytelenekért
translative eseménytelenné eseménytelenekké
terminative eseménytelenig eseménytelenekig
essive-formal eseménytelenként eseménytelenekként
essive-modal eseménytelenül —
inessive eseménytelenben eseménytelenekben
superessive eseménytelenen eseményteleneken
adessive eseménytelennél eseményteleneknél
illative eseménytelenbe eseménytelenekbe
sublative eseménytelenre eseménytelenekre
allative eseménytelenhez eseménytelenekhez
elative eseménytelenből eseménytelenekből
delative eseménytelenről eseménytelenekről
ablative eseménytelentől eseménytelenektől
non-attributive
possessive - singular		 eseménytelené eseményteleneké
non-attributive
possessive - plural		 eseménytelenéi eseménytelenekéi

Derived terms
  • eseménytelenség
  • eseménytelenül

Further reading
  • eseménytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • eseménytelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.