beképzeltség
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbɛkeːbzɛlt͡ʃeːɡ]
- Hyphenation: be‧kép‧zelt‧ség
Noun
beképzeltség (plural beképzeltségek)
- vainglory, self-importance (a regarding of oneself with undue favor)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | beképzeltség | beképzeltségek |
| accusative | beképzeltséget | beképzeltségeket |
| dative | beképzeltségnek | beképzeltségeknek |
| instrumental | beképzeltséggel | beképzeltségekkel |
| causal-final | beképzeltségért | beképzeltségekért |
| translative | beképzeltséggé | beképzeltségekké |
| terminative | beképzeltségig | beképzeltségekig |
| essive-formal | beképzeltségként | beképzeltségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | beképzeltségben | beképzeltségekben |
| superessive | beképzeltségen | beképzeltségeken |
| adessive | beképzeltségnél | beképzeltségeknél |
| illative | beképzeltségbe | beképzeltségekbe |
| sublative | beképzeltségre | beképzeltségekre |
| allative | beképzeltséghez | beképzeltségekhez |
| elative | beképzeltségből | beképzeltségekből |
| delative | beképzeltségről | beképzeltségekről |
| ablative | beképzeltségtől | beképzeltségektől |
| non-attributive possessive - singular |
beképzeltségé | beképzeltségeké |
| non-attributive possessive - plural |
beképzeltségéi | beképzeltségekéi |
| Possessive forms of beképzeltség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | beképzeltségem | beképzeltségeim |
| 2nd person sing. | beképzeltséged | beképzeltségeid |
| 3rd person sing. | beképzeltsége | beképzeltségei |
| 1st person plural | beképzeltségünk | beképzeltségeink |
| 2nd person plural | beképzeltségetek | beképzeltségeitek |
| 3rd person plural | beképzeltségük | beképzeltségeik |
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.