ösvény

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈøʃveːɲ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ös‧vény
  • Rhymes: -eːɲ

Noun

ösvény (plural ösvények)

  1. path (a trail for the use of, or worn by, pedestrians, especially in a natural environment)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ösvény ösvények
accusative ösvényt ösvényeket
dative ösvénynek ösvényeknek
instrumental ösvénnyel ösvényekkel
causal-final ösvényért ösvényekért
translative ösvénnyé ösvényekké
terminative ösvényig ösvényekig
essive-formal ösvényként ösvényekként
essive-modal — —
inessive ösvényben ösvényekben
superessive ösvényen ösvényeken
adessive ösvénynél ösvényeknél
illative ösvénybe ösvényekbe
sublative ösvényre ösvényekre
allative ösvényhez ösvényekhez
elative ösvényből ösvényekből
delative ösvényről ösvényekről
ablative ösvénytől ösvényektől
non-attributive
possessive - singular		 ösvényé ösvényeké
non-attributive
possessive - plural		 ösvényéi ösvényekéi
Possessive forms of ösvény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ösvényem ösvényeim
2nd person sing. ösvényed ösvényeid
3rd person sing. ösvénye ösvényei
1st person plural ösvényünk ösvényeink
2nd person plural ösvényetek ösvényeitek
3rd person plural ösvényük ösvényeik

Derived terms
Compound words

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • ösvény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.