önállóság

Hungarian

Etymology

önálló (“independent, autonomous, self-reliant”) +‎ -ság (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈønaːlːoːʃaːɡ]
  • Hyphenation: ön‧ál‧ló‧ság
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

önállóság (plural önállóságok)

  1. independence, autonomy, self-reliance
    Synonyms: autonómia, függetlenség, önrendelkezés

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative önállóság önállóságok
accusative önállóságot önállóságokat
dative önállóságnak önállóságoknak
instrumental önállósággal önállóságokkal
causal-final önállóságért önállóságokért
translative önállósággá önállóságokká
terminative önállóságig önállóságokig
essive-formal önállóságként önállóságokként
essive-modal — —
inessive önállóságban önállóságokban
superessive önállóságon önállóságokon
adessive önállóságnál önállóságoknál
illative önállóságba önállóságokba
sublative önállóságra önállóságokra
allative önállósághoz önállóságokhoz
elative önállóságból önállóságokból
delative önállóságról önállóságokról
ablative önállóságtól önállóságoktól
non-attributive
possessive - singular		 önállóságé önállóságoké
non-attributive
possessive - plural		 önállóságéi önállóságokéi
Possessive forms of önállóság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önállóságom önállóságaim
2nd person sing. önállóságod önállóságaid
3rd person sing. önállósága önállóságai
1st person plural önállóságunk önállóságaink
2nd person plural önállóságotok önállóságaitok
3rd person plural önállóságuk önállóságaik

Further reading
  • önállóság in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.