írásjel

Hungarian

Etymology

írás (“writing, script”) +‎ jel (“mark, sign”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiːraːʃjɛl]
  • Hyphenation: í‧rás‧jel
  • Rhymes: -ɛl

Noun

írásjel (plural írásjelek)

  1. (linguistics) punctuation mark (any of various symbols used in writing and printing to indicate pauses, divisions, etc. and to aid the reader in understanding what is written)
  2. (proscribed) glyph (a figure carved in relief or incised, especially representing a sound, word, or idea)
    Synonym: írásjegy

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative írásjel írásjelek
accusative írásjelet írásjeleket
dative írásjelnek írásjeleknek
instrumental írásjellel írásjelekkel
causal-final írásjelért írásjelekért
translative írásjellé írásjelekké
terminative írásjelig írásjelekig
essive-formal írásjelként írásjelekként
essive-modal — —
inessive írásjelben írásjelekben
superessive írásjelen írásjeleken
adessive írásjelnél írásjeleknél
illative írásjelbe írásjelekbe
sublative írásjelre írásjelekre
allative írásjelhez írásjelekhez
elative írásjelből írásjelekből
delative írásjelről írásjelekről
ablative írásjeltől írásjelektől
non-attributive
possessive - singular		 írásjelé írásjeleké
non-attributive
possessive - plural		 írásjeléi írásjelekéi
Possessive forms of írásjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. írásjelem írásjeleim
2nd person sing. írásjeled írásjeleid
3rd person sing. írásjele írásjelei
1st person plural írásjelünk írásjeleink
2nd person plural írásjeletek írásjeleitek
3rd person plural írásjelük írásjeleik

Further reading
  • írásjel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.