érdemel

Hungarian

Etymology

érdem +‎ -el[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːrdɛmɛl]
  • Hyphenation: ér‧de‧mel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

érdemel

  1. (transitive) to deserve, to merit
    Mit érdemel az a bűnös, akinek a záloga a kezemben van? ― What does that criminal deserve whose pledge is in my hand[s]? (part of a game of forfeits)

Conjugation
conjugation of érdemel
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. érdemlek érdemelsz érdemel érdemlünk érdemeltek érdemelnek
Def. érdemlem érdemled érdemli érdemeljük érdemlitek érdemlik
2nd-p. o. érdemellek ―
Past Indef. érdemeltem érdemeltél érdemelt érdemeltünk érdemeltetek érdemeltek
Def. érdemeltem érdemelted érdemelte érdemeltük érdemeltétek érdemelték
2nd-p. o. érdemeltelek ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. érdemelni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. érdemlék érdemlél érdemle érdemlénk érdemlétek érdemlének
Def. érdemlém érdemléd érdemlé érdemlénk érdemlétek érdemlék
2nd-p. o. érdemlélek ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. érdemel vala, érdemelt vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. érdemlendek érdemlendesz érdemlend érdemlendünk érdemlendetek érdemlendenek
Def. érdemlendem érdemlended érdemlendi érdemlendjük érdemlenditek érdemlendik
2nd-p. o. érdemlendelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. érdemelnék érdemelnél érdemelne érdemelnénk érdemelnétek érdemelnének
Def. érdemelném érdemelnéd érdemelné érdemelnénk
(or érdemelnők)		 érdemelnétek érdemelnék
2nd-p. o. érdemelnélek ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. érdemelt volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. érdemeljek érdemelj or
érdemeljél		 érdemeljen érdemeljünk érdemeljetek érdemeljenek
Def. érdemeljem érdemeld or
érdemeljed		 érdemelje érdemeljük érdemeljétek érdemeljék
2nd-p. o. érdemeljelek ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. érdemelt légyen
Infinitive érdemelni érdemelnem érdemelned érdemelnie érdemelnünk érdemelnetek érdemelniük
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
érdemlés érdemlő érdemelt érdemlendő érdemelve (érdemelvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of érdemel
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. érdemelhetek érdemelhetsz érdemelhet érdemelhetünk érdemelhettek érdemelhetnek
Def. érdemelhetem érdemelheted érdemelheti érdemelhetjük érdemelhetitek érdemelhetik
2nd-p. o. érdemelhetlek ―
Past Indef. érdemelhettem érdemelhettél érdemelhetett érdemelhettünk érdemelhettetek érdemelhettek
Def. érdemelhettem érdemelhetted érdemelhette érdemelhettük érdemelhettétek érdemelhették
2nd-p. o. érdemelhettelek ―
Archaic
Preterit		 Indef. érdemelheték érdemelhetél érdemelhete érdemelheténk érdemelhetétek érdemelhetének
Def. érdemelhetém érdemelhetéd érdemelheté érdemelheténk érdemelhetétek érdemelheték
2nd-p. o. érdemelhetélek ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. érdemelhet vala, érdemelhetett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. érdemelhetendek
or érdemlandhatok 		érdemelhetendesz
or érdemlandhatsz		 érdemelhetend
or érdemlandhat		 érdemelhetendünk
or érdemlandhatunk		 érdemelhetendetek
or érdemlandhattok		 érdemelhetendenek
or érdemlandhatnak
Def. érdemelhetendem
or érdemlandhatom		 érdemelhetended
or érdemlandhatod		 érdemelhetendi
or érdemlandhatja		 érdemelhetendjük
or érdemlandhatjuk 		érdemelhetenditek
or érdemlandhatjátok		 érdemelhetendik
or érdemlandhatják
2nd-p. o. érdemelhetendelek
or érdemlandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. érdemelhetnék érdemelhetnél érdemelhetne érdemelhetnénk érdemelhetnétek érdemelhetnének
Def. érdemelhetném érdemelhetnéd érdemelhetné érdemelhetnénk
(or érdemelhetnők)		 érdemelhetnétek érdemelhetnék
2nd-p. o. érdemelhetnélek ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. érdemelhetett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. érdemelhessek érdemelhess or
érdemelhessél		 érdemelhessen érdemelhessünk érdemelhessetek érdemelhessenek
Def. érdemelhessem érdemelhesd or
érdemelhessed		 érdemelhesse érdemelhessük érdemelhessétek érdemelhessék
2nd-p. o. érdemelhesselek ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. érdemelhetett légyen
Inf. (érdemelhetni) (érdemelhetnem) (érdemelhetned) (érdemelhetnie) (érdemelhetnünk) (érdemelhetnetek) (érdemelhetniük)
Positive adjective érdemelhető Neg. adj. érdemelhetetlen Adv. part. (érdemelhetve / érdemelhetvén)

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. érdemel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • érdemel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • érdemel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.