ámít

See also: amit

Hungarian

Etymology

From a root imitative of the sound and movement of wonder and astonishment + -ít (verb-forming suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːmiːt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ámít
  • Rhymes: -iːt

Verb

ámít

  1. (transitive) to delude, deceive

Conjugation
conjugation of ámít
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ámítok ámítasz ámít ámítunk ámítotok ámítanak
Def. ámítom ámítod ámítja ámítjuk ámítjátok ámítják
2nd-p. o. ámítalak ―
Past Indef. ámítottam ámítottál ámított ámítottunk ámítottatok ámítottak
Def. ámítottam ámítottad ámította ámítottuk ámítottátok ámították
2nd-p. o. ámítottalak ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ámítani fog.
Archaic
Preterit		 Indef. ámíték ámítál ámíta ámítánk ámítátok ámítának
Def. ámítám ámítád ámítá ámítánk ámítátok ámíták
2nd-p. o. ámítálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. ámít vala, ámított vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. ámítandok ámítandasz ámítand ámítandunk ámítandotok ámítandanak
Def. ámítandom ámítandod ámítandja ámítandjuk ámítandjátok ámítandják
2nd-p. o. ámítandalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ámítanék ámítanál ámítana ámítanánk ámítanátok ámítanának
Def. ámítanám ámítanád ámítaná ámítanánk
(or ámítanók)		 ámítanátok ámítanák
2nd-p. o. ámítanálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. ámított volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ámítsak ámíts or
ámítsál		 ámítson ámítsunk ámítsatok ámítsanak
Def. ámítsam ámítsd or
ámítsad		 ámítsa ámítsuk ámítsátok ámítsák
2nd-p. o. ámítsalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. ámított légyen
Infinitive ámítani ámítanom ámítanod ámítania ámítanunk ámítanotok ámítaniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
ámítás ámító ámított ámítandó ámítva (ámítván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of ámít
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ámíthatok ámíthatsz ámíthat ámíthatunk ámíthattok ámíthatnak
Def. ámíthatom ámíthatod ámíthatja ámíthatjuk ámíthatjátok ámíthatják
2nd-p. o. ámíthatlak ―
Past Indef. ámíthattam ámíthattál ámíthatott ámíthattunk ámíthattatok ámíthattak
Def. ámíthattam ámíthattad ámíthatta ámíthattuk ámíthattátok ámíthatták
2nd-p. o. ámíthattalak ―
Archaic
Preterit		 Indef. ámíthaték ámíthatál ámíthata ámíthatánk ámíthatátok ámíthatának
Def. ámíthatám ámíthatád ámíthatá ámíthatánk ámíthatátok ámíthaták
2nd-p. o. ámíthatálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. ámíthat vala, ámíthatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. ámíthatandok
or ámítandhatok 		ámíthatandasz
or ámítandhatsz		 ámíthatand
or ámítandhat		 ámíthatandunk
or ámítandhatunk		 ámíthatandotok
or ámítandhattok		 ámíthatandanak
or ámítandhatnak
Def. ámíthatandom
or ámítandhatom		 ámíthatandod
or ámítandhatod		 ámíthatandja
or ámítandhatja		 ámíthatandjuk
or ámítandhatjuk 		ámíthatandjátok
or ámítandhatjátok		 ámíthatandják
or ámítandhatják
2nd-p. o. ámíthatandalak
or ámítandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ámíthatnék ámíthatnál ámíthatna ámíthatnánk ámíthatnátok ámíthatnának
Def. ámíthatnám ámíthatnád ámíthatná ámíthatnánk
(or ámíthatnók)		 ámíthatnátok ámíthatnák
2nd-p. o. ámíthatnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. ámíthatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ámíthassak ámíthass or
ámíthassál		 ámíthasson ámíthassunk ámíthassatok ámíthassanak
Def. ámíthassam ámíthasd or
ámíthassad		 ámíthassa ámíthassuk ámíthassátok ámíthassák
2nd-p. o. ámíthassalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. ámíthatott légyen
Inf. (ámíthatni) (ámíthatnom) (ámíthatnod) (ámíthatnia) (ámíthatnunk) (ámíthatnotok) (ámíthatniuk)
Positive adjective ámítható Neg. adj. ámíthatatlan Adv. part. (ámíthatva / ámíthatván)

Derived terms
  • ámítás
  • ámítgat

(With verbal prefixes):

  • elámít

References
  1. ámít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • ámít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ámít in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.